Egyre több cég úgy építi fel a csoportos egészségbiztosítást, hogy a díj egy részét a dolgozó viseli: a cég fizeti az alapcsomagot, a magasabb szint különbözetét vagy a családtag belépését pedig a kolléga a béréből téríti meg. Ritkábban hangzik el a kérdés, hogy a cég ezzel nem lép-e át egy felügyeleti határt: a biztosítási tevékenységről szóló törvény (Bit.) a csoportos szerződéshez való csatlakozás elősegítését is biztosítási értékesítésnek tekinti, és aki ezt üzletszerűen végzi, biztosításközvetítőnek minősülhet. A dolgozói önrész, a családtagi díj továbbhárítása és különösen a díjon felüli „kezelési költség” felszámítása mind olyan elem, amelynél érdemes tudni, hol húzódik a vonal.
- A Bit. 4. § (1) bekezdésének 123. pontja szerint biztosítási értékesítés az az üzletszerű tevékenység, amely a biztosítási szerződés megkötésének vagy a csoportos biztosítási szerződéshez való csatlakozásnak az előkészítésére és elősegítésére irányul – a közvetítői minősítés kulcsa az üzletszerűség.
- Az MNB 2023. januári állásfoglalása szerint a csoportos biztosítás szerződője is minősülhet biztosításértékesítőnek, és a haszon közvetett gazdasági előny is lehet; ugyanakkor a saját munkavállalóira fedezetet kötő munkáltató nem szükségszerűen közvetítő.
- A gyakorlati határ a haszon: a díj felár nélküli megosztása vagy továbbhárítása más megítélés alá esik, mint a díjon felüli „kezelési költség” – a saját konstrukciót a cég jogászával érdemes tisztázni.
Mit nevez a Bit. biztosítási értékesítésnek – és hol jön a képbe a csoportos szerződés?
A 2014. évi LXXXVIII. törvény (Bit.) 4. § (1) bekezdésének 123. pontja a biztosítási értékesítést üzletszerű értékesítési tevékenységként határozza meg, amely kiterjed a biztosítási szerződések megkötésének, illetve a csoportos biztosítási szerződéshez – különösen új biztosítottak – csatlakozásának előkészítésére és elősegítésére, a tanácsadásra, az ajánlattételre és a szerződések lebonyolítására. Ugyanennek a bekezdésnek a 14. pontja szerint a biztosításközvetítői tevékenység a biztosításközvetítő által végzett azon üzletszerű tevékenység, amely a biztosítási értékesítést, annak szervezését és a független biztosításközvetítői szaktanácsadást foglalja magában. Egyrészt a törvény nemcsak az egyéni szerződések kötését, hanem a csoportos szerződéshez való csatlakoztatást is értékesítésnek tekinti – vagyis az, hogy ki és milyen feltételekkel csatlakoztatja a biztosítottakat, felügyeleti kérdés is. Másrészt a minősítés kulcsa az üzletszerűség: a Bit. közvetítőkre vonatkozó fejezetének szabályai – nyilvántartás, szakmai követelmények, tájékoztatási kötelezettségek – azokra vonatkoznak, akik ezt a tevékenységet rendszeresen és haszonszerzés céljával végzik.
Az MNB álláspontja: mikor „értékesít” a csoportos szerződő?
A Magyar Nemzeti Bank 2023. január 25-én kelt, 24134-3/2023. számú állásfoglalása egy csoportos balesetbiztosítási konstrukció kapcsán foglalta össze a felügyelet szempontjait, és ezek a csoportos egészségbiztosításra is tanulságosak. Az állásfoglalás szerint a csoportos biztosítások terjesztése nem célozhatja a Bit. szabályainak megkerülését, és a biztosítási törvény 2022-es módosítására hivatkozva rögzíti: biztosításértékesítőnek minősülhet a csoportos biztosítások szerződője is. A haszon kérdésében az MNB tágan fogalmaz: a nyereségre irányultság nemcsak közvetlen, anyagi ellenszolgáltatás esetén állapítható meg, hanem akkor is, ha a cél közvetett gazdasági előny – például az, hogy a csoportos szerződés révén a biztosítottak más termékek értékesítése vagy ügyfélmegtartás céljából elérhetővé válnak. Ugyanakkor az állásfoglalás azt is kimondja, hogy nem minden csoportos szerződő minősül szükségszerűen közvetítőnek: a példa éppen a munkáltató, amely a munkavállalóira automatikusan kiterjedő biztosítást köt. Az MNB a körülményeket együttesen mérlegeli, középpontban az ügyfél érdekével és az érdeksérelem lehetőségével; aki a működésében megfelel a biztosítási értékesítés ismérveinek, annak teljesítenie kell az ehhez kapcsolódó követelményeket. Az MNB korábbi felügyeleti álláspontja ugyanebbe az irányba mutatott: eszerint a biztosítottak üzletszerű – díj vagy közvetett gazdasági előny melletti – csatlakoztatása biztosításközvetítésnek minősülhet. Az állásfoglalás nem kötelező erejű, és nem helyettesíti a saját konstrukció jogi vizsgálatát.
A gyakorlati határ: önrész, családtag, kezelési költség
A saját dolgozói csoportos szerződésnél a munkáltató szerződőként jár el: biztosítási érdeke a dolgozók egészsége és munkaképessége, a csatlakozás a munkaviszonyhoz kötődik, a díjat a cég költségként viseli – ez az a klasszikus helyzet, amelyben a felügyelet szerint sem beszélünk közvetítésről. A kérdés akkor merül fel, ha a cég a díj egy részét vagy egészét a biztosítottra hárítja. Alkuszként azt látjuk, hogy három tipikus konstrukció él egymás mellett, és a megítélésük nem azonos.
- Dolgozói önrész a saját csomagra. A cég az alapszintet fizeti, a kolléga a magasabb szint különbözetét vagy a díj egy hányadát a nettó béréből téríti meg. Ha a cég pontosan annyit von le, amennyit a biztosítónak továbbutal, nem képez rajta hasznot, és a csatlakozás a munkaviszonyhoz kötött, a konstrukció a díj megosztása, nem értékesítés – a jogi megítélést ettől függetlenül a cég jogászával érdemes tisztázni.
- Családtagi díj továbbhárítása. A házastárs és a gyermek belépésének díját a konstrukciók jellemzően a dolgozóval fizettetik meg, a cég könyvelésén keresztül; a biztosítók erre jellemzően saját csatlakozási nyilatkozatot és tájékoztatót adnak. A kulcs ugyanaz: a cég a biztosító által meghatározott díjat hárítja tovább, saját felár nélkül. Az adózási oldalt – adóalap-növelés vagy munkavállalói térítés – külön cikkünk tárgyalja, a bevonás menetét pedig a családtag-bevonásról szóló írásunk.
- „Kezelési költség”, felár, adminisztrációs díj. Ha a cég a biztosító díján felül bármilyen összeget számít fel a csatlakozó dolgozónak vagy családtagnak – akár a saját adminisztrációjára hivatkozva –, a konstrukció a Bit. és az MNB logikája szerint az üzletszerűség irányába mozdul el: megjelenik a haszon, és vele a kérdés, hogy a cég nem végez-e nyilvántartás nélküli biztosítási értékesítést. Ezt a megoldást alkuszként nem javasoljuk; ha mégis felmerül, csak jogi vizsgálat után.
A közvetett gazdasági előny a munkáltatónál ritkán jön szóba, de nem kizárt: ha a cég a csoportos szerződést a saját termékei vagy szolgáltatásai ügyfeleinek, egy tagsági programnak vagy üzleti partnereinek is megnyitja, és ebből ügyfélmegtartási vagy értékesítési előnye származik, az MNB szempontrendszere szerint már nem a klasszikus munkáltatói helyzetről van szó. A munkáltató nélküli, tagsági alapú csoportos megoldásokról külön cikkünk szól.
Biztosítási érdek: miért nem mindegy, ki a szerződő
Az MNB állásfoglalása egy második, magánjogi kockázatra is felhívja a figyelmet, a Ptk. 6:440. §-ára hivatkozva: a biztosítási érdek hiányában kötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis, mégpedig a biztosított hozzájárulásától függetlenül. A munkáltatónak a saját dolgozói egészségére van biztosítási érdeke – ez a csoportos egészségbiztosítás alapja. Minél távolabb kerül a biztosítotti kör a munkaviszonytól (családtagok, külsős partnerek, ügyfelek), annál inkább a biztosítónak és a cég jogászának kell tisztáznia, hogy a szerződő oldalán fennáll-e a biztosítási érdek, vagy a feltételek a biztosítotti jogviszonyt másként alapozzák meg. A felügyelet ezt a kérdést nem a saját hatáskörébe tartozónak, hanem a felek felelősségének tekinti – vagyis a kockázat a cégnél marad.
Adózási mellékhatás: az önrész és az osztatlan díj
A dolgozói önrésznek adózási következménye is lehet, amelyet a felügyeleti kérdéssel együtt érdemes végiggondolni. Osztatlan díjú, valódi csoportos szerződésnél – ahol az egy biztosítottra jutó díjrész arányosítással sem állapítható meg – a cég által viselt díj egyes meghatározott juttatásként adózik, és a közteher a céget terheli (Szja tv. 3. § 89. pont b) alpont bb), 70. § (6) bekezdés b) pont); a levezetést a 33,04%-ról szóló cikkünk tartalmazza. Ha viszont a konstrukció a dolgozóra jutó díjat egyedileg határozza meg – és az önrész kiszámításához gyakran éppen ez kell –, a díj a dolgozó jogviszony szerinti jövedelme lehet, és bérként adózik. Az önrész tehát nemcsak felügyeleti, hanem adózási kérdést is felvet: megmarad-e az osztatlan jelleg, és hogyan könyvelendő a dolgozó által megtérített rész – a konkrét elszámolást a könyvelőjével érdemes tisztázni.
Mit tegyen a HR?
Először: a juttatási szabályzatban rögzítse, hogy a dolgozói önrész a díj megosztása – a levont összeg megegyezik a biztosítónak továbbutalt díjjal, a cég sem felárat, sem kezelési költséget nem számít fel. Másodszor: a bérből való levonást a munka törvénykönyve szigorúan korlátozza, ezért az önrészhez a dolgozó írásbeli hozzájárulását érdemes beszerezni, és a levonás jogcímét a bérpapíron is feltüntetni. Harmadszor: az MNB állásfoglalása szerint, ha a díjat a biztosítottra hárítják, indokolt az érintetteknek részletes, a díj összegét és a díjfizetés módját pontosan meghatározó írásbeli tájékoztatást adni – a csatlakozáshoz és a családtagi belépéshez ezért a biztosító nyilatkozatait és tájékoztatóit használja, ne saját „értékesítési” anyagot. Negyedszer: ha a csoportot a munkavállalókon túl bárkire kiterjesztené, előbb jogi vizsgálat, és csak a biztosító által erre kialakított konstrukcióban. Ötödször: a tájékoztatási és nyilvántartási teendőket a munkáltatói kötelezettségekről szóló cikkünk sorolja. Ha a tervezett konstrukciónál szól, segítünk, amiben tudunk – a jogi minősítést azonban a cég jogásza adja meg.
Kérdés a saját önrészes vagy családtagi konstrukciójára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Források
- 2014. évi LXXXVIII. törvény a biztosítási tevékenységről (Bit.) – 4. § (1) bekezdés 14. pont (biztosításközvetítői tevékenység) és 123. pont (biztosítási értékesítés, csatlakozás a csoportos szerződéshez)
- MNB állásfoglalás 24134-3/2023. (2023. 01. 25.) – Csoportos balesetbiztosítási termék független biztosításközvetítő általi értékesítése (a csoportos szerződő mint biztosításértékesítő, közvetett gazdasági előny, a munkáltató példája, Ptk. 6:440. § biztosítási érdek, tájékoztatás a díj átterhelésekor)
- 2013. évi V. törvény (Ptk.) – 6:440. § (biztosítási érdek; a csoportos összegbiztosítási szerződés semmissége biztosítási érdek hiányában)
- 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) – 3. § 89. pont b) alpont bb), 70. § (6) bekezdés b) pont (csoportos biztosítás díja, arányosítás, egyes meghatározott juttatás)
- 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (Mt.) – a munkabérből való levonás szabályai (a munkabér védelme)
