A csoportos egészségbiztosítás mellett szóló érveket sokszor idézzük – de egy pénzügyi vezető joggal kérdezi: „és nálunk, számokban?" A megtérülés mérhető, ha az ember a bevezetés ELŐTT rögzíti a bázist, és utána következetesen ugyanazt méri.
A hat mutató
- Betegnapok száma / fő / év – a legközvetlenebb hatásterület (bázis: az előző 1-2 lezárt év).
- Fluktuációs ráta és a pótlási költség – egyes HR-szakmai becslések szerint egy pótlás 5-6 havi bérbe kerülhet; már 1-2 elkerült felmondás fedezheti a teljes éves programköltséget.
- Táppénz-adminisztráció és helyettesítési költségek – a betegnapok másodlagos költségvonala.
- Kihasználtsági ráta – a szolgáltatásszervezőtől kérhető aggregált adat: nem közvetlen forint, de a többi mutató előfeltétele.
- Toborzási mutatók: jelentkezésszám a juttatás kommunikálása előtt/után, ajánlat-elfogadási arány.
- Dolgozói elégedettség/eNPS – évi egy kérdőívben két juttatás-specifikus kérdéssel.
A bázisév-módszer
A mérés rendje egyszerű: a bevezetés előtti utolsó lezárt év a bázis; az első programév a felfutás (itt még ne ítéljen); a második évtől érdemes év/év összevetést nézni. A betegnap-adatot érdemes szezonálisan is nézni – egy erős influenzaév önmagában elmoshatja a hatást, ezért a 2-3 éves trend a korrekt olvasat.
A tipikus mérési hibák
- Minden változást a biztosításnak tulajdonítani – ha közben béremelés vagy átszervezés is történt, jelezze a riportban.
- Az első év alapján ítélni – a kihasználtság felfutása 6-12 hónap (kihasználtság-cikk).
- Egyéni egészségadatokhoz nyúlni – a mérés kizárólag aggregált adatokból dolgozhat (GDPR).
Kinek riportolja?
A számok akkor dolgoznak, ha rendszeresen a vezetés elé kerülnek – a riport-formátumról külön cikk szól: HR-riport. A CFO-nak szánt üzleti kerethez pedig: a 7 CFO-kérdés.
Kérdés a saját csapatára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
